5 dolog rólam

 Ma egy új fotó sorozatot indítok ami 3 részből fog állni. És ezeket kedden (vagy ha elmaradok akkor egyszerre rakok ki többet) fogom mindig kitenni a blogra! :)

Ez mostanában az új szenvedélyem, nem tudom, hogy miért de valamiért iszonyatosan megnyugtat. Ezen kívül még az ujjropogtatás, na meg a derekam ropogtatása nyugtat meg, de ezeket már szinte észre sem veszem csak akkor amikor valaki a társaságomból mondja, hogy miért harapdálom egyfolytában a számat.

 Hát....erről úgy gondolom nem kell mondanom inkább semmit...

Én sokszor érzem úgy, hogy inkább megtartom magamnak a gondolataimat és a problémáimat, mert úgy érzem, hogy senki sem tudna nekem segíteni és még meg sem értenék...max csak adnának pár béna tanácsot amivel minden sokkal rosszabb lesz
(tudom, hogy sokan nem értenének egyet ezzel, de én azért írtam le, mert úgy gondoltam, hogy ha írok ilyen bejegyzést akkor legalább írjak is igazat, mert nem érnék azzal el semmit ha hazudnék!)

Ez nagyon igaz rám. Talán egy-kettő ember tudja elmondani, hogy látott engem sírni. És amúgy ez az egy-kettő is a családomból van + a legjobb barátnőm!

Juj! Ezt a tulajdonságomat iszonyatosan utálom! Sokszor elkezdek mondjuk magamban nevetni a buszon, mert eszembe jut mondjuk egy olyan dolog amitől azonnal elkezdek nevetni. ÉS még nem ez a legkínosabb. Egyszer történelem dolgozat közben az előttem ülő gyerek elkezdett táncolni (igen...tudom, hogy milyen idióta osztálytársaim vannak), na és hát mit ne mondjak elkezdtem hangosan nevetni, szerencsére a tanár kiment a teremből és nem látta. Még tényleg csak az volt a szerencsém, hogy a legjobb barátnőm (mellettem ül) hasba vágott, hogy hagyjam abba.